Egy rövid dél-koreai találkozót követően Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök október 30-án bejelentette, hogy az Egyesült Államok beleegyezett a kínai importra kivetett vámok csökkentésébe, cserébe Kína fentanil-ellenőrzéssel, ritkaföldfémekkel és szójabab-kereskedelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásaiért. Ez volt az első személyes találkozó a két vezető között 2019 óta, amelynek eredményeként első fázisú megállapodás született.
A megállapodás értelmében az Egyesült Államok 47%-ra csökkenti a kínai árukra kivetett összes vámot, míg a fentanilra vonatkozó kétoldalú vámok 20%-ról 10%-ra csökkennek. Visszatekintve a kereskedelmi súrlódásokra, a világ két legnagyobb gazdasága közötti vámháború idén áprilisban érte el a csúcspontját: a Trump-adminisztráció 145%-ra emelte a kínai importra kivetett összes vámot, Kína pedig válaszul 125%-os vámot vetett ki az amerikai árukra. Korábban, augusztus 11-én az Egyesült Államok végrehajtási rendeletet adott ki, amely 30%-os vámot vetett ki a kínai importra, amely november 10-ig volt érvényben. Az új megállapodás bejelentése kevesebb mint két héttel a határidő előtt történt. A The Guardian szeptember 25-i jelentése szerint az Egyesült Államokból Kínából importált termékek átlagos vámtarifája 58%-ra emelkedett, míg az Egyesült Államokból származó kínai import átlagos vámtarifája 33% volt.
A ritkaföldfémek és a vámfenyegetések játéka: a konfrontációtól a kompromisszumig. Október közepén Kína bejelentette a ritkaföldfémekre vonatkozó exportkorlátozások visszaállítását, amire Trump azonnal reagált, azzal fenyegetve, hogy november 1-jétől 100%-os vámot vet ki az összes kínai importra. A hét elején Malajziában a két ország gazdasági tisztviselői között létrejött keretmegállapodásban azonban Trump elállt ettől a fenyegető kijelentéstől. A megállapodás kulcsfontosságú elemeként Kína október 29-én befejezte az idei első amerikai szójabab-vásárlását, és beleegyezett abba, hogy egy évre felfüggeszti a ritkaföldfémekre vonatkozó exportkorlátozásokat. Ezzel egyidejűleg a két ország konszenzusra jutott abban is, hogy egy évre kölcsönösen elengedik a kikötői díjakat egymás teherhajóira. Korábban a kínai hajóépítő iparra kivetett amerikai kikötői díjak további költségnyomást gyakoroltak az importőrökre.
A megállapodás jellege és a piaci reakció: Az ideiglenes enyhítés nem fedheti el a mélyen gyökerező nézeteltéréseket. A megállapodást még nem írták alá hivatalosan, és lényegében egy egyéves kereskedelmi megállapodás, amelyet évente felülvizsgálnak. A CNBC megjegyezte, hogy ez a két nagyhatalom közötti heves kereskedelmi háború jelentős enyhülését jelenti, de azt is kiemelte, hogy az amerikai vámok összességében továbbra is történelmileg magasak, és hogy a megkötött megállapodás nem egy átfogó kereskedelmi megállapodás. Mindazonáltal ez az egyéves politikai puffer stabil várakozásokat biztosított a bizonytalansággal küzdő importőrök számára. Chris Anderson, a HPG vezérigazgatója kijelentette, hogy a folyamatos politikai volatilitás arra kényszerítette a vállalatokat, hogy a bővítési módról a „kivárás és várakozás” módra váltsanak, ami az üzleti fejlődés és az általános gazdaság stagnálásához vezetett. A HPG a negyedik helyen rangsorolt beszállító a PPAI 100-ban. Nyíltan kijelentette: „A vámpolitikák ismételt ingadozása, különösen a Kínát célzó politikáké, súlyosan akadályozta a vállalatok befektetési döntéseit.”
