Ahogy az alkonyat teljesen eltűnt a normandiai roueni székesegyház gótikus tornyai felett, egy "Wildflowers in Full Bloom" című fényjáték világította meg Franciaország legmagasabb gótikus épületének homlokzatát, amely szeptember 26-ig volt látható. Ebben a szezonban a székesegyház homlokzata két "narrátort köszöntött: Mika Ninagawa "Wildflowers in Full Bloom," és "First Impression," című műveit, amelyek az impresszionizmus előtt tisztelgettek. A két vetítés felváltva zajlott, és ingyenesen volt megtekinthető a nagyközönség számára.
Ez a választás önmagában is érdekes kontrasztot alkot – az impresszionizmusra mélyen hatottak a japán ukijo-e nyomatok, míg Mika Ninagawa a francia antikvitást a kortárs japán esztétika szemszögéből értelmezte újra. Kelet és Nyugat vizuális nyelvtana egyfajta "hazatérő"-t ért el ezen az eredetileg a 12. században épült kőhomlokzaton.
Virágok, neonfények és gótikus kő
Mika Ninagawa telített virágos vizuális nyelvezetéről ismert. A *Teljesen virágzó vadvirágok* című festményén jellegzetes stílusa egy katedrális homlokzatára, boltíveire és rózsaablakaira vetül. Látványos óriásvirágok borítják az épület teljes nyugati homlokzatát, feltűnő párbeszédet teremtve az intenzív színek és a gótikus kőfaragványok kifinomult részletei között.
Figyelemre méltó, hogy ez a párbeszéd technológiai alapokon nyugszik. A fényjátékban használt építészeti vetítési térképezési technológia a gótikus építészetre jellemző függőleges bordákat, vízszintes támpilléreket és süllyesztett oszlopcsarnokokat használja ki természetes vászonként. A fény már nem csupán egy sík felületet borít be, hanem áramlik, forog és kitölti a kő textúrája mentén található áttört területeket. Ninagawa munkájának a 17. századi rinpa esztétikából származó díszítőelemei a tokiói neonfények energiájával kombinálva fényhullámokká és fényblokkokká alakulnak át, ugyanazon falakhoz tapadva, amelyeket Monet több mint harmincszor ábrázolt.
Világítási szempontból a *Vadvirágok teljes virágzásban* fény- és színstratégiája a "hteljes lefedettség és a "overlay" felé hajlik – rendkívül magas színtelítettséget és nagy felületű felvitelt használva az épület eredeti szürke tónusainak elfedésére, szinte szürreális vizuális hatást keltve. Ez éles technikai kontrasztot alkot a későbbi *Első benyomás* előadással.
A fény és árnyék ecsetvonásai: Az *első benyomás* világítási nyelvtana
A Rouen Fényfesztivál rendszeres programjaként az *Első benyomás* folytatja az impresszionizmus előtt tisztelegve lerótt narratív hagyományt. A mű a székesegyház homlokzatát dinamikus vászonná alakítja: olyan elemek, mint a tavirózsák, a Giverny-híd és a normandiai sziklák a megtörő hullámokkal felváltva jelennek meg.
Világítástervezési szempontból ennek a programnak a fény- és színstratégiája jelentősen eltér a *"*Wildflowers in Bloom*-tól. Alacsonyabb telítettséget és összetettebb átmeneteket használ a fény és árnyék között, hogy szimulálja az impresszionista festményeken látható fény és árnyék különböző időpontokban bekövetkező változásait. A székesegyház homlokzatát hol árnyékba burkolózva, hol fényben fürödve ábrázolják, a vízen tükröződő tükröződések és a többszínű tükrök a nehéz kőfalaknak az átlátszóság és a mozgás érzetét adják. Az egyik szegmens, Renoir előtt tisztelegve, még az impresszionizmusból a pointillizmusba is átmenetet képez, majd a digitális művészet felé csúszik. A fény az ecsetvonások szimulálására szolgáló eszköz, nem pedig a mindent elfedő téma.
Összefoglalás
Mivel az előadás ingyenes volt, estétől kezdve hatalmas tömegek gyűltek össze a székesegyház téren. Maga az előadás túllépett egy művészeti eseményen, a város nyári hangulatának nyilvános rituáléjává vált – a polgárok és a turisták a macskaköveken ültek, és együtt várták az esti szellőben, hogy a fény megvilágítsa az évezredes követ. A világítástechnikai ipar számára a nyilvános részvételnek ez a szintje sokkal beszédesebb lehet, mint a vetített terület vagy a berendezés paraméterei: a fény, mint a köztéri művészet legmagasabb értékelési mércéje, néha a spontán összegyűlő emberek sűrűsége.
